Úton a Fény felé 1.

Fény felé törekvésünk során sok olyan dologgal találkozunk még, amire nem is számítottunk.

Önmagunk mélységeibe alámerülésünk során találkozhattunk legmélyebben ülő félelem- fájdalom mintáinkkal.

Ha kellő tudatossággal végeztük a dolgunk, akkor ezeket a mintákat a helyén tudtuk értelmezni, kezelni,- megértést kaptunk, hogy milyen motivációs hatások és történésekre reagálva alakultak ki ezek a minták életünk bizonyos szakaszában.

A megértés és az elfogadás Fényével átfényesítettük ezeket a területeket és folytattuk utunkat.

Ahogy egyre mélyebbre, de ugyanakkor már egyre magasabban haladunk előre az úton a Fény felé, a tudatalattiból olyan történések és megélések törhetnek elő, melyek nem a jelenlegi élet származékai.

Olyan emlék képek törhetnek fel, melynek megélése nem érint minket a legkellemesebben, de nem futhatunk el előle, akármilyen fájdalmas is,- szembe kell néznünk vele, és többé-kevésbé az a helyes, ha megpróbáljuk őket a maga helyén értelmezni,- jelenlegi életünkre rávetíteni,- és feltárni, hogy ebben az életben is éltünk-e át már hasonló hatásokat, és ha igen, akkor az hogy alakította életünket.

Azon se lepődjünk meg, ha olyan rétegeket érintünk meg, amelyek idáig teljességgel zárva voltak előttünk.
Éljük át a folyamat ránk gyakorolt hatását, - adjunk ki magunkból minden érzelmet, kezeljük helyén a dolgot,- fényesítsük át ezeket a területeket is az elfogadás Fényével.
A megértést nem minden esetben kapjuk meg teljességgel, hisz bizonyos szakaszok még zárva lehetnek előttünk, de az is lehet, hogy életünk során soha nem derül rá Fény, hogy milyen hatások és megélések során kerültünk az adott helyzetbe.

Melyek voltak azok a történések, amelynek hatására mélységeket éltünk meg,- és azoknak mintáit a testetöltések során többnyire hordoztuk magunkban, akár félelem, fájdalom, vagy ehhez hasonló minták formájában.

Eljött az ideje, hogy minden ilyen mintától végleg megszabaduljunk, és egyre tisztább és könnyebb Fénytesttel folytassuk utunkat a Fény felé.

Minden anyagba lehúzó mintát apránként tegyünk le, ne hagyjuk, hogy hatást gyakoroljon ránk és elsötétítse tudatunkat.

Az előző életek oldásánál nagyon fontos dolog, hogy túlságosan ne éljük bele magunkat az adott személyiség jellemébe.
Fontos, hogy megértsük, akkor kik voltunk, milyen energiát és feladatot képviseltünk, mert ezáltal kapunk megértést akkori életünkre, - de ne ragadjunk bele az akkori szerepbe és személyiségünkbe.

Ha ezen a szakaszon már túl vagyunk, és úgy érezzük, hogy összekötöttük saját mélységeinket a magasságainkkal, akkor eljött az ideje, hogy tudatalattink mélyén is megújítsuk magunkat,- új programot adjunk magunknak.

Minden olyan hatás, amit negatív mintaként, rossz programként éltünk meg életünkben, - megújításra, felül írásra vár.

Ezek a minták az előző élet hozadékait leszámítva, akár már gyermekkorunk óta is jelen lehetnek az életünkben, különböző formákban.

A neveltetésünk és a társadalom elvárásai meghatározóak személyiségünk fejlődésében. És életünk során ha visszagondolunk rá, megdöbbennünk, hogy hányszor kaptunk akarva-akaratlan olyan programot szüleinktől, családtagjainktól, közvetlen környezetünktől, ami a saját kicsinységünket, tehetetlenségünket erősítette.

Ezeket a negatív programok beültek a tudatalattink mélyére, és már nem elég ha csak feloldjuk, elengedjük, átfényesítjük őket,- hanem tudatosan új programot kell írnunk a régi, megszokott helyett.

"Ha felismered, hogy az életedben jelentkező problémák feloldásának a titka nem az, hogy a külső körülményeken próbálsz meg változtatni, hanem az, ha önmagadat belülről átalakítod, nyertél." Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata

Az új építéséhez nagy segítséget nyújtanak különböző típusú könyvek, oktató programok és meditációs technikák, amelyek közül ajánlanék egypárat:

Brandon Bays: Belső utazás

Brandon Bays : Jelenlét

Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata

Judy Hall: Ki vagy nekem életem?

A teremtő vizualizáció törvénye:
http://vuvej.hu/index.php?page=newsfull&newsid=1689

Aranyfény blogomban a ·  Gondolataim  rovatban már utaltam ennek a folyamatnak bizonyos részleteire.
Kívánok Önöknek testben, lélekben, energetikában teljes megújulást. Áldás!
Áhimré
A következő bejegyzéssel szerdán jelentkezzem amelynek címe:
- Úton a Fény felé 2,- A jelen pillanatban élni.

A változások átalakító ereje,-belépés az Újba.

részlet

- Az Újba az is beletartozik, hogy más látásmóddal közelítünk meg dolgokat.
Egy magasabb szemszögből közelítünk a dolgok felé és a régi bevett rossz szokásainknak véget vetünk.
Egy új, tartalmilag tudatosabb életet élve kapcsolódunk össze a szívünkben élő szeretet erejével.
Az elfogadással sok mindent megváltoztathatunk és feloldhatunk, persze ehhez nekünk kell tudatosan részt vennünk a változásban.
A változás mindenkinek adott, csak fel kell ismerni a lehetőségeket…

Egy Tündérvilág nyílik meg benned...

Amikor belül teljesen megújulsz és átlépsz az újba,- olyan mintha egy tündérvilág nyílt volna meg benned.
Tested, lelked megújulva, felfrissülve nézz elébe a változásoknak. Hátrahagyod a régmúlt dolgait, a múltad már csak szemlélőként nézed.
Megérted, hogy ez is egy részedet alkotja, szeretettel elfogadod, de már nem mész bele a múlt különböző eseményeibe, történéseibe.
Életednek ezt a részét lezártad, magad új tartalommal töltötted meg, és most csak az ÚJ felé figyelsz. Azon dolgozol, hogy teheted életedet, szebbé, jobbá, hogy élhetsz kiteljesedett életet.
Add át magad az előtted álló ismeretlennek.
Indulj el az úton, megnyílva az új befogadásának.
Tudd, hogy biztonságban vagy,- így hát most már biztos léptekkel haladj előre.
Légy nyitott minden újra, és nézd meg mit üzen néked.
Tárd ki szívedet az új világod előtt és hagyjad, hogy csak a szíved vezessen.
Nyílj meg az élet szépségei előtt és töltekezz belőle.
Tudd, hogy mindez erőt ad, hogy leküzd a még benned lévő akadályokat.
Erősítsd magad pozitív gondolattokkal és megerősítésekkel,- és mindig csak előre nézz, ne hátra figyelj. Most csak a célra összpontosíts, arra, amit el akarsz érni, de ugyanakkor lazulj bele. Tudd, hogy Isten végtelen szeretete és kegyelme kísér az utadon, ez adjon mindennél nagyobb biztonságot a számodra.

Csiszolatlan gyémánt

Sajnos a jelenlegi világban az emberek jelentős többsége elvesztette természetes érzékelését, Istenbe vetett hitét, ősi tudását, és nem utolsósorban szertartásait.
Egyre távolabb került a természetestől, és ezáltal egyre messzebb az Istenitől.
Ebben a közegben kihalófélben vannak az ősi gyógyítási technikák, az ősi szertartások és rítusok, ahol az emberek még Isten közelében éltek és mindennapjaikba is behelyezték Őt. Ahol a mesék, a mítoszok szájról szájra terjedtek, és az idős embernek meg volt a becsülete, tisztelete. Mivel ő már élete útján jelentős tapasztalatokra tett szert, így azt át tudta adni az őt követő nemzedéknek.
Ezáltal kialakult egy olyan közeg, amely Istenbe vetett hittel és tudattal élte mindennapjait, és ezen keresztül megélt tapasztalatait feltárta, és beavatta az őt rend szerint követőknek.
A mai emberre ez nem jellemző.
Egyre jobban eltávolodott a természetes közegétől és a belső énjétől!
Nem igazán hallgat a megérzéseire, a belső hangra, amely segítőként jelentkezik nála, és általában a legkevésbé bízik meg önmagában.
A mai világban kevés szó esik arról, hogy milyen érzések, lelki folyamatok játszódnak bennünk. Egyszerűbb az embereknek ha elterelik magukról a figyelmet, csak hogy ne szembesüljenek saját hiányosságaikkal, és inkább a másik ember felé fordítják figyelmüket,- vele foglalkoznak és ítélkeznek felette, ahelyett hogy a saját házuk táján söprögetnének.

"A kézzel ütött sebek előbb-utóbb begyógyulnak, a nyelv tőrével vágottak egy egész életen át fájni tudnak."

Nagyon sok ember akarva, akaratlanul is meg akar felelni a körülötte lévő világnak, és a kihívásoknak. Ezzel együtt jár, hogy nem saját magukat adják, hanem mindenkinek azt az arcukat mutatják, amit elvárnak tőlük.
Talán már azt sem tudják mélyen legbelül, hogy kik is ők valójában....
Azt pedig végképp sokan elfelejtettük, hogy egy csiszolatlan gyémántként jöttünk a világra. Az évek során megélt fájdalmak és megpróbáltatások, a félelem és a másokkal való azonosulás következtében, ezt a gyémántot egy vastag védőburokkal fedtük el.  Azonosultunk vele és elhisszük, hogy mi magunk vagyunk.
El kell jutnunk odáig, hogy felismerjük ez nem így van, és szép lassan letisztogatni a ránk rakódott és felvett piszkot.
Lassan, egyénként lebontani a különböző korlátozó rétegeket, mint ahogy a hagyma rétegeit is eltávolítjuk egymásról.
Ahogy egyre mélyebbre hatolunk magunkban,  egyre inkább feltárjuk és megismerjük saját lelkünk nagyságát.
Viszont ez nem megy másképp, csak kemény önismerettel. Ami nem igazán tartozik a legkellemesebb dolgok közé, mert közben saját hiányosságainkkal is szembesülünk,- valójában ez egy nagyon nehéz belső munka eredménye.
Útközben egyre jobban megismerjük saját magunkat, és ezáltal közelebb kerülünk Isteni Önvalónkhoz.
Megértjük, hogy életünkben különböző eseményekre, miért és hogyan reagáltunk, és ha ez nem tetszik, megpróbálunk változtatni rajta.
Ha elég kitartóak vagyunk és közben nem tudnak eltéríteni az útról, végül célba érünk.
Rátalálunk saját igazi nagyságunkra, az Isteni mivoltunkra, a mélyen megbúvó csiszolatlan gyémántunkra, ami valójában mi MAG-unk vagyunk.
Talán erre legjobban a következő kártyalap magyarázata mutat rá.

Osho Zen Tarotjában, a XV. kártyalap
A kártya régi zen történetet idéz, melyben egy oroszlánt juhok neveltek fel. Az oroszlán azt hitte, hogy ő is egy bárány.
Egyszer azonban egy öreg oroszlán elkapta a grabancát és elvitte a tóhoz, ahol megmutatta neki a saját tükörképét.
Sokunk olyan, mint ez az oroszlán: a kép, amit magunkról őrzünk nem saját, közvetlen tapasztalatainkból, hanem mások véleményeiből ered.
Egy külvilág által nyakunkba akasztott személyiség vette át a helyét annak az egyéniségnek, amely bensőkből fejlődhetett volna.
Így csak a nyáj egyik birkája vagyunk, aki képtelen arra, hogy szabadon mozogjon, és nincs tudatában önnön igazi énjének.
Itt az ideje, hogy belenézz tóba, felfedezd a saját tükörképedet, és kitörj abból az önmagadról kialakított képről, amit mások neveltek beléd!
Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találod meg az egyéniségedet.
Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiségedet pedig a társadalom akasztja a nyakadba.
A személyiséged által illeszkedsz be a társadalomba.
A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként.
Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár.
A birkák mindig tömegben élnek: abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb bizalomban és védettségben érzi magát.
Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad.
Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled.
Kapsz egy személyiséget: egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget.
A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei.
A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel."