Magyarok ébredjetek!

2011. április 16.

Az ősi dobok megszólalnak, Új Idők üzenetet hozzák el nekünk.

Szívünkben az ősi hit újjáéled, s megszólal a HANG: - Ébredj magyar!
Elég volt a fásultságból, a kábultságból,- Az idő itt van, a mostban kell megújítanod magad!
S szól a HANG: - Új Jövőt teremtsetek, szívetekben gyógyítsátok meg a múltat,- írjatok Új Kezdetet!
A mostban kell ÖnMAGatok mélyére ásnotok, s meglátnotok, milyen is lelkiségetek.
Vállaljátok-e az Új Kezdetet, mégha az először lemondással, küzdelemmel jár?
Vállaljátok-e ÖnMAGatok magyarságát, s ki álltok-e érte ha kell tűzön, vízen át?

Szemeteket még homály fedi…

A HIT ad reményt, bizodalmat, mely Istenhez még közelébb visz.

Szólnak az ősi dobok, ébresztik a szíveket:

- Magyar ébredj,- a változás szele már itt van, haladj együtt az áramlással,- higgy, s remélj, hogy Isten számodra csakis a legjobbat adja!

Ott, s akkor,- amikor itt az idő, együttrezdültök a változással,- csak továbbra is tartsd meg HITEDET,- az ÚR még soha nem hagyott el tégedet!

Új Idők jönnek, s kinek nincs hite, a semmibe vész. Mert, csak a HIT megtartó ereje által tudd csak az Újban életben maradni!

Őseitek a HAGYATÉKOT néktek adományozták.

Méltó tisztességgel őrizzétek meg azt, tudjátok milyen kincs mely reátok bíztak.

Peregnek a dobok,- s ősi ének szólal:

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Ó Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Mert sírnak, zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országodról ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk, Ó nyerj békességet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Fiad ellen sokat, megvalljuk, vétettünk.
De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekedsz egy lábig elveszünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak, s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

     

- Hozzátok vissza MÁRIA ORSZÁGÁT,- teremtsétek újjá,- írjatok ÚJ KEZDETET!

A hitetekre támaszkodva araszoljatok előre, mindenben vizsgáljátok meg,- vajon Isten mit akar tőletek?
Vegyétek magatokhoz ősiségetek, s merjetek igen mondani a változásnak,- alkossatok ÚJ NEMZETET!

Lejegyezte: Áhimré- Maá

Feketéné Lendvai Katalin