Béke Királynője üzenete a magyaroknak

Béke Királynője üzenete a magyaroknak

2011. május 27.

Újra a Béke Királynőjeként jelentkezem, s anyai palástommal átölellek benneteket.

Szíveteket nyissátok meg a szóra, melyet most felétek intézek.

Egy olyan átalakulás vette kezdetét Hazátokban, melyben mindenképpen szükséges, hogy tisztán lássatok, s szíveteket, lelketeket megnyissátok.
Ne alacsonyabb tudatosságból szemléljétek a dolgokat, és innen hozzatok meg határozatokat.
A most történő átalakulások Új Jövőtök érdekében mindenképpen szükségeltetnek, elkerülhetetlenek. Mélyreható változásokat kell létrehoznotok, melyben a tudatosság kapja a fő szerepet. Tudatosan kell vállalnotok az eszmét, amit képviseltek.

A magyaroknak most megosztás lett részük, nem látják egységként a jövőt.

Különböző tömörüléseket alkotnak, és többnyire egymás ellen hatnak, s mindenki a saját igazságát tartja a legfontosabbnak.

Nincs meg az alázat és a szerénység mintája, amely az egymás iránti tiszteletadásban nyilvánul meg.

Nincs meg az alázat és az elfogadás mintája, mely a közös cél érdekében egymáshoz terelné azokat az embereket, akik együttesen tudnának hatni,- egy Új, s szebb jövőt létrehozni.

Sorsotokban benne van a felemelkedés, de sokan nem tudjátok merre induljatok, legfőképpen pedig mit fogadjatok el, és ennek tükrében meddig mehettek el.

Széttárom karjaimat, felétek nyújtom,- s várom, hogy megérkezzetek.

Várom a pillanatot, amikor magamhoz ölelhetlek benneteket.

Szívetekben szeretetet kívánok ébreszteni, egymás iránti elfogadást és tiszteletet.

Csak így, ezekkel a tulajdonságokkal léphettek előre és alkothattok egységet.

Elfogadással kell lennetek egymás iránt, mely nem abban nyilvánul meg, hogy a másik ember cselekedetét felülbíráljátok,- hanem abban,- hogy elfogadjátok létét, azt, amilyen energiával, erővel és tudatossággal megnyilvánítja magát a világban.
Nem akarjátok megváltoztatni, de esélyt és lehetőséget adtok neki a változásra, a tudatosodásra. Nem bíráljátok létét, s cselekedeteit nem ítélitek meg, hanem saját szabadakarati döntési jogotok alapján, nem vállaltok vele közösséget.

Az ítélet,- ítéletet szül, lázadást szít és megosztottságot kelt.

A természet folyamatába sem avatkozhattok bele, nem irányíthatjátok a természet elemeit, s főleg nem uralhatjátok és fordíthatjátok meg a természet rendjét.

Magatokban kell, hogy elinduljon először a változás, saját portádon a rendrakás.

Ha mindezt megtörtént, akkor tud jelentős változás elindulni az Ország életében. De addig, amíg egymásnak is gátat szabtok, s ellent mondatok,- hogy várjátok azt, hogy elinduljon egy olyan mértékű változás, amely nyomot hagy az Ország történelmében?

Sokatokban Szent István óta semmi se változott. Egymást bántjátok, acsarkodtok.

Nagyobb az egymás elvesztésére irányuló szándék, mint az egymás megsegítésére.

Többnyire saját akaratotokat, elképzelt valóságotokat akarjátok ráerőltetni az emberekre.

Mélyen magatokba kellene néznetek ahhoz, hogy saját hibáitokat meglássátok, s tudatosságotokat megváltoztassátok. Így indulhat el jelentős változás a saját életetekben és az Ország életében.
Az emberek életszemlélet változása által kialakul egy új tudatosság,- s ezáltal nem hasonul meg a Nemzet,- vállalja MAG-át, tiszteletben tartja múltját, Őseit, s reá bízott Hagyatékát.

Ölelő karjaimat felétek nyújtom,- várom, hogy megérkezzetek, s magamhoz ölelhesselek benneteket.

Ámen.

Lejegyezte: Áhimré
Feketéné Lendvai Katalin

„- Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónusán, s onnan ítélkezik emberi mértékkel.

Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. 

Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.

Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit ősi magyar szóval Istennek nevezünk.
S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, mely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: akkor se nyomorúság, se betegség, se halál, se erőszak, se álnokság, se semmiféle földi hatalom nem győzedelmeskedik fölöttünk, de még csak meg sem félemlíthet bennünket.
Ez a tiszta színigazság magyarok. Ez az, amiről a próféta beszélt, amikor azt mondotta volt: „Ellened kovácsolt fegyver nem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened szól, elkárhoztatok!
Ez az Úr szolgáinak öröksége és az ők igazságuk, mely tőlem való, így szólt vala az Úr…
” Krisztus Urunk is erre utalt, amikor azt mondta: „ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabadokká tészen…! Ismerjétek meg a törvény igazságát, magyarok, és bizony mondom: az igazság szabadokká tészen benneteket is!”
„Valóban is igazán szeressétek egymást, mint ahogy Isten szeret benneteket!
Tartsatok össze mindenben, legyetek egymáshoz jók és hűségesek, jóban és rosszban .
- Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet.

Aki megbántotta a maga atyafiát, az nyújtson kezet neki, még mielőtt lemenne a nap, s aki bántás keserűségét hordozza magában, az bocsásson meg, mielőtt lemenne a nap, mert ha nem, a bántás emléke megmérgezi körülötte az éjszakát, és gonosz gondolatokat terem.
A gonosz gondolatok pedig beteggé teszik és rendre megölik azt, akiben gyökeret vertek.

- Kinek vetélykedése van: alázza meg magát. S ki viszály magvát hordozza magában, az békéljen meg.
Ne ítélkezzetek egymás fölött, de legyetek mindenben igazságszeretők, egymás irányában türelmesek és háládatosak.
Gondolataitokban tisztességesek, cselekedeteikben becsületesek, s minden dolgotokban tökéletesek.

Bármi legyen is, mit gondotokra bíznak: úgy végezzétek a magatok munkáját, mintha Istent szolgálnátok vele. Mert a valóságban így is van ez: minden tettetek a Teremtőt dicséri, vagy a Teremtőt átkozza, s ki dicséretet vet, az dicséretet arat, aki pedig átkot vet, az átkot is arat.
Napszálltával úgy hajtsátok párnára a fejeteket, mint aki lelke legmélyén is tudja, hogy hiábavalóan nem tölté a napot, s a legjobbat adá, ami őtőle tellett.
Álmotok pihentető, s ébredésetek békességes lészen…

- Ne verjétek a melleteket hangos szóval dicsekedve, hogy kik vagytok, mert magatokra semmik sem vagytok. Tetteitek tegyenek tanúságot rólatok, nap nap után.

Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön.
Ne feledjétek ezt soha. Aki közületek magyarnak nem jó, az embernek is csak alávaló lehet.

- Ez hát a törvény emberek.
Ki észben tartja ezt a nap minden percében és hűséggel cselekszi, az nem csupán jó és derék magyar, de Isten választottja is, s a poklok minden ördöge együttvéve se diadalmaskodik fölötte.
Tudjátok miért? Mert az ördögök a valóságban nincsenek. 

Isten nem teremtett ördögöket, mint ahogy nem teremtett gonoszságot sem, betegséget sem, nyomorúságot sem.
Amit pedig Isten nem teremtett, az nincsen! Azt az ember saját maga vuruzsolta elő a saját képzeletéből, mint ahogy a gonosztevő kísértetet lát éjszakánként a temető árkában, s az esti szürkület bokrai szörnyekké válnak a megszeppent gyerek előtt.
Félelem az ember egyetlen ellensége, mely megtölti körülötte a világot nem létező árnyékokkal, melyek birtokba veszik, uralkodnak fölötte és végül is elpusztítják. Félelem viszont csak azokban verhet gyökeret, akik nem Ismerik Istent, s nem tudják a törvényt.
Az élet törvényét, mely csak szeretetről tud, gyűlöletet nem ismer, melyben csak jóság van, s a gonoszság nincsen, mely a valóság tükréből Istent sugározza, s melynek fényében semmivé foszlanak a félelmek, a betegségek s nyomorúságok, mint ahogy szétoszlik az éjszaka köde a felkelő nap sugara alatt.

- Magatok sorsát magatokban hordozzátok, magyarok. 

Tartsátok be a törvényt, s a törvény megtart benneteket. 

Miként egymással szemben cselekszetek, akként cselekszik veletek is az Úr. Tartsátok ezt észben, s meglássátok, minden javatokra szolgál.

Most pedig aki úgy érzi, hogy betegséget hordoz a testében, vagy gondot a lelkében, az jöjjön ide szép sorjában, egyenként.
Térdeljen le itt ni, a forrásnál, s mossa meg arcát és kezét az Úristen tiszta vizében. Ti többiek pedig imádkozzatok velem.
Nem hangos szóval, mert az Úrnak nincs szüksége arra. Ő mindegyiktek legtitkosabb gondolatát is tudja, még mielőtt megfogant volna bennetek. Imádkozzatok hát gondolatban, magyarok.
Adjatok hálát az életért, aminek örökkévaló részesei vagytok.
Adjatok hálát a szeretetért és a jóságért, mely kincsek fölmérhetetlen mennyiségben állnak rendelkezésetekre, és mennél többen használtok ki belőlük, mennél többet osztogattok szét, annál bővebben kamatoztatnak számotokra, annál gazdagabbak vagytok….adjatok hálát, magyarok, mindegyiktek a maga módján, a maga gondolataival.
Adjatok hálát Istennek azért a mindnyájotokat átölelő, mindnyájotokat biztonságosan magába záró nagy szeretetért, mely ma is, mint mindig, amikor bizalommal és hálával fordultok feléje, újra meg újra bizonyítja szemetek előtt, hogy Isten jóságában nincs betegség, se nyomorúság, se baj, se semmiféle rossz.
S ami Istenben nincs, az bennünk sem lehet, bennetek se lehet, mert Isten a maga képére teremtette az embert, s ennélfogva az ember, mi valamennyien, ti valamennyien, Isten tükörképei vagytok, s Isten jóságán, Isten szeretetén, Isten tökéletes összhangján, békességén és egészségén és boldog örömén kívül egyebet nem tükrözhettek. Mert a tükör, még ha homályos is, még ha gyönge is, de csak azt tükrözheti vissza, ami előtte van….hála, hála, hála és szeretet az úrnak, szeretet, jóság és békesség mindannyiunknak, kik Őbenne és Őáltala élünk és vagyunk….

Hála, hála, hála és szeretet…

részlet Wass Albert: KARD ÉS KASZA regényéből