Teremtsetek ÚJ FÖLDET és ÚJ ÉLETET, IGAZ Szívű Magyar Nemzetet!

2011. május 31. éjjel 3 óra. 

 

Jézus Urunk üzenete, amit belső HANG által jegyeztem le.

Kárpátok bölcsőjében egy nép éled újjá, ki eddig szárnyaszegett madárként pihent.

Eljött az ideje a gyógyulásra, a feloldozásra, hogy hamvaiból feléledjen.
Népem, Magyar Népem, őrzöm melegségtek varázsát szívem legmélyében.

Ti vagytok azok, Kik értem a Golgotát vállaltátok, a Keresztút minden stációját végig jártátok.
Új Idők szele lengedez, s ébredeztek. Lassan felébredtek abból a kábultságból, amelyben eddig tudatosan tartottak benneteket.
Szárnyaszegett madárként pihentetek, s a múlt fájdalmaiban fetrengtetek.

Eljött az ideje, hogy a múltat szeretettel átforgassátok MaGatokba, és meglássátok mi az, amit tapasztalásként tarthattok meg.
Kérlek benneteket,- akárhogy is volt a múlt, a fájdalom mintáit újra és újra ne szakítsátok fel!

Szívetekben a gyógyulás útjára lépjetek, alkossatok SZÍV Nemzetet, - mely azt példázza, hogy elől jár a megbocsátásban.

A múlt tapasztalását megőrizve, Szívében megbocsátva, az Új Jövőt teremtve haladjatok előre!

Lépjetek előre bátran, s MAG-atokra figyeljetek! Más Nemzetek harcát ne vonjátok be, alakítsatok egy Egységes Rendet,- melyben az IGAZSÁG játszza a főszerepet!
Népem, Népem, Magyar Népem,- Magamhoz ölellek benneteket,- feloldom bennetek mindazt a fájdalmat, ami a múlt szenvedéséből ered.

Megtisztulva,- lélekben feloldozva vállaljátok a Sorsot, mely részetek. Részt vállaltatok az Igazságban, a Békességben, a Szeretet, és a soha el nem múló végtelen megbocsátás példázatában. Így letettek Krisztus- Sorsú Nemzetté,- MAG Népévé.

Áldásom szálljon rátok,- s ha Hitben, Akaratban meggyengültök,- Hozzám fordulhattok,- Én szárnyaitok alá nyúlok,- felemellek benneteket, hogy magasan repülhessetek.

Áldás és Béke legyen részetek.
Ámen.

 Lejegyezte: Áhimré

Feketéné Lendvai Katalin

 

Zárszóként egy nagyon kedves határon túli Olvasóm friss levelét szeretném megosztani Önökkel, Isten áldja meg érte.

  

Kirekesztett magyarok, de magyarok

Nagyszelmenc egy ungmegyei falucska, ami arról nevezetes, hogy mint színmagyar lakta települést szeltek ketté 46-ban a mai Szlovákia területén. Így választottak szét családokat évtizedekre egymástól úgy, hogy csak talán egyszer életükben láthatták egymást, ha sikerült a vízumot megkapniuk egy távolabbi járási székhelyen, majd aztán nagyobb kerülővel elindulni egy aránylag hosszú útnak. Majdhogy egy pár méterrel arrébb lakó testvéreit, vagy szüleit látogathassák meg. Egy pár éve már jobb itt a helyzet(közvetlen a faluban megépítették a határátkelőt), de számomra ez a kettézárt falucska még mindig a magyarsággal szembeni, úgymond Trianonhoz hasonló- nagyhatalmi bűnszövetségi politikai megnyilvánulás jelképe, bár kicsiben. Előttem mégis e falu lakosai nagyok. Itt az egyesítés óhajának jelképe a székely kapu egyik fele Szlovákia területén a másik fele pedig az ukrán oldalon. A községháza udvarán szintén egy székely kapu jelzi a magyarsághoz való tartozást, sőt rovásírással díszítve. Kell még ettől nagyobb magyar falu?  Lám, mi a sorsa?
Ti ott Magyarországon róluk se feledkezzetek meg.
Bizonyára az Úr e  falucska sorsának kialakulását is tanúbizonyságként engedte meg a világ szeme előtt, hogy még mire is képesek elvetemedni a világ harácsolói egy magyar falucska lakóival szemben. Ekképp járatják le magukat a világi hatalmasok. Az idejük már lejárt. Remélem ide is áthat az  Isten Szent keze.
Szelmenc bár nem a szülő falum, de már szívemben szelmenci lettem.