2011. augusztus 17.
Gyermekem, a szíved mélyéről ÉN szólalok meg.
Kicsiny kis nyájam, magyari népem,- most reményt adok nektek.
Nem vesztek el, hisz nem hagytalak el benneteket, sorsotokat Szívemen viselem!
Nem kérek mást tőletek, csak azt, hogy bizalmatokat Belém helyezzétek, és eszerint cselekedjetek!
- Ne tűrd ha elnyomnak, állj ki az értékeidért!
Szíved ősi dalt zengjen,- melyben a Haza becsülete álljon az első helyen!
Ne hagyd, hogy semmibe vegyenek, hogy eltapossanak,- ébreszd szívedben az Ősi Szellemet!
Eljövők hozzátok, s Kárpát-medence lesz a Hazám. De a napot és az órát nem tudhatjátok, amikor ÉN visszajövők hozzátok!
Szükséges, hogy szíveteket megnyissátok Felém, és újra feltétel nélkül bízni tudjatok Bennem!
Népem Ti vagytok, magyari Népem,- egy tőről fakadunk.
Szíveteket kitárva, lelketeket kifényesítve, Szellemben megerősödve lépjetek előre!
Imádkozzatok a Nemzetért, imádkozzatok a lelkekért. S majd az imával feltöltekezve induljatok el, és tegyétek a dolgotokat, váltsátok valóra álmaitokat!
Vívjátok ki személyes szabadságotokat, hisz ezen múlik életben maradásotok.
Magyarok, Testvéreim!
Tegyetek és tegyetek, ébredjetek!
Szabadságotoknak ára van, most kell tennetek!
Jézusként szólok hozzátok, s térek vissza e Szent Ősi Földre, Kárpátok- bércei közé.
Jézusként szólok hozzátok, s térek vissza e Szent Ősi Földre, Kárpátok- bércei közé.
Létem kicsiny lesz, de Szellemem oly hatalmas mellyel átölellek bennetek.
Szeretlek bennetek, és fáj látni kínlódásotok.
Szívem éles tőrként szúrja át reményvesztettségetek.
ÉN nem hagytalak el benneteket, de Ti sokan elfordultatok Tőlem s megfeledkeztek Rólam.
Szívetekben eluralkodott a sötétség, s nem adtok a Fénynek helyet.
- Mit kellene tennem, hogy a Fényt lássátok meg, s a sötétséget távolra űzzétek?
Sokan Pártus Hercegként, mások a zsidók Királyaként emlegetnek, pedig oly egyszerű létem, mely maga az ISTENI SZERETET.
Most újra eljövők közétek Népem, egyszerű kis emberként élem az életem.
A csodákat melyeket mívelek, csak az Enyéim látják majd meg.
Titokban jövők, s járok majd köztetek….
A Fény kísérjen bennetek, s a remény soha ne hagyjon el!
Belső HANG által lejegyezte: ÁhimRé
Feketéné Lendvai Katalin
Cseppely Zsuzsanna: Nem lehet!
Nem lehet, hogy örökké
Félelemben éljen e nép!
A hazugság béklyóját
A nyakába aggatva
Vérezzen el
A szenvedés tengerén!
Nem lehet, hogy e nép
Így érjen véget,
Hogy ne ragyogtassa fel
Szívét
A Csillagösvényen!
Nem lehet, hogy a tudás népe
Elbutítva éljen!
Távozzon mind
Nagy Magyarországról
Ki nem az igazságra éhes!
Kit nem a szeretet vezérel!
Távozzon oda,
Hol hasonlókat talál!
Hagyja Tündehont azokra
Kik Isten Igaz gyermekeként
Fénybe borítják!
Istennek tett Szent Fogadalom
Én e földet el nem hagyom!
Utolsó csepp véremmel is
E földet védem!
Mindazoktól
Kik nemzetem életére törnek!
Nem karddal!
Hisz az igaz magyar
Fegyverét
A szívében hordja!
A Szeretet az!!!!
Mely népemet élteti
Isten Szent Akarata
Benne teljesedik ki!
Igaz tiszta szíve
A csodák palotája
Gyönyörű szivárványt
Lövell a világba!
Szíve oly tiszta,
Hogy álma valóság!
Ha boldogan él
Fénybe borul a világ!!!
Fénybe borul a világ!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése