2011. november 19., szombat

Ébredj Magyar Népem!



Ébredj Magyar Népem!



Magyar Népem, szépséges Fénylő Nemzetem!
NagyboldogAsszonyként újabb kéréssel állok elétek.
Szívemben örömmel telve látom, hogy sokan elindultatok az összefogás útján.
Most alapozzátok meg jövőtöket és indultok el a változás felé.
Kérlek benneteket, szorgalmasan dolgozzatok azon, hogy Magyarország a Fény Országává váljon!
A kisebb közösségek nagyobb közösségeket alkossanak, a célt, a feladatot nézzék, ne az egymás közti kimondatlan ellentéteket!
Csak a célt, a feladat megvalósítását tűzzétek ki magatok elé, és ez lebegjen a szemetek előtt!
A megalakult kis közösségek össze kell hogy kapcsolódjanak, és az ellentéteket félretéve, EGY CÉL és AKARAT SZELLEMÉBEN azon dolgozzanak, hogy EGYSÉGES NEMZETI ÉRDEK bontakozzon ki szemeitek előtt.
A NÉP érdekeit nektek kell képviselnetek, és egy olyan kis,- majd nagy közösség létrehozására törekednetek, amelyben minden embernek lehetősége nyílik a vállalt feladata elvégzésére.
Kölcsönös együttműködés és összekapcsolódás által tudjátok csak egymás tudtára adni az elképzeléseiteket.
Gyűljetek össze, alakítsatok EGYSÉGET, és a többi embert is ÖSSZEFOGÁSRA sarkalljátok,- csak így érhettek el eredményeket, így valósíthatjátok meg azt a feladatot, mely előremozdítja az Ország sorsát, és nem a széthúzást, hanem az EGYSÉGES MAGYAR SZELLEMET erősíti.
Magyarország elindult a változás útján, apró kis lépésekkel halad előre.
A Szellem dolgaiban jóval előtte jártok más népeknél, éppen ezért jobban látjátok át az összefüggéseket.
A népeteket érintő kényes kérdéseket is ennek szellemében szükséges megvitatnotok, mivel összefüggéseiben jobban látjátok a jelenleg kialakult helyzetet!
Az idő itt van, lépjetek előre,- de most még csak apró, megfontolt és határozott lépéseket tegyetek!
Alapozzátok meg a jövőtöket,- egy jól működő és összekapcsolódó rendszert alakítsatok ki egymás között,- hogy amikor intek felétek, már készen álljatok a megvalósításra.
Ébredj Magyar Népem, tedd magad szabaddá,- emeld fel a fejed, és szíved kitárva hozd el Isten Országát a Földre!
Áldás!
 
Belső HANG útján lejegyezte: Feketéné Lendvai Katalin
Veszprém. 2011. Enyészet havának 14. napján.
 







Wass Albert: Egységes magyarság (részlet)

Ahhoz, hogy szólhassunk valamit magunkról, s arról, ami bennünket összeköt, meg kell vizsgáljuk előbb becsületesen magyarságunk fogalmát, az egység jelentését és tisztáznunk kell az akadályokat, melyek előttünk állnak.
Mindenki önmagán keresztül méri le a fogalmakat. Számomra a magyarságom ezt jelenti: mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön.
Tehát ember vagyok s ezáltal magyar.
Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz a magyarságom is.
Ha csak magyar volnék, s nem ember, olyan lenne ez, mintha gyalogosan vágnék neki a tengernek, hogy élelmet vigyek testvéreimnek a túlsó partra. Ostoba volnék, elfogult, egyoldalú és kártékony.
Emberségem az, mely a magyarsághoz, mint családomhoz való viszonyomat szabályozza.
De szabályozza egyúttal magyarságom viszonyát a többi népek irányában is, ha nem is mentesen az önzéstől, de mindig törekedve az igazságra. Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt a földhöz s nemzethez.
Emberségem a korona, mely a fa törzsét egyenesen nőni tanítja, s mindig fölfele.
Hogy amellett a magyarságom helyhez kötött, abban nincsen semmi meglepő. Ha sehova-semvaló magyarnak tudnám magamat, akkor már gyökértelen lenne bennem a magyarság.
Regionális a magyarságom, mint ahogy emberségem is az, midőn azt mondom, hogy magyar vagyok. Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom, s ezt nem is akarom soha elfeledni.
MI AZ EGYSÉG? Ha mindannyian egyet akarunk.
Ha mindannyian másképpen is akarjuk azt az egyet, már akkor is egység az.
A különböző felfogás vitát virágzik, s a vita felismerések és tisztázások gyümölcsét érleli. Csak jóindulat kell hozzá és megértés egymás irányában.
Tudni és megérteni azt, hogy az is jót akar, aki másképpen akarja a jót, mint én.
Ehhez még az szükséges, hogy mindenki igazán jót akarjon. Itt érkeztem el az akadályokhoz, amiket elhallgatni nem szabad.
Minden egységnek veszedelme a tagozódás.
De nem csak az olyan tagozódás, mely nem közös gyökérből indul és nem közös irányba nő.
Tudom, elnyomás alól szabadult népünket kétféle betegség veszedelme fenyegeti, mint behozatali cikk az anyaország felől: a politikai pártoskodás, s az osztályellentétek.
Minálunk, Erdélyben voltak eddig gazdák, iparosok, kereskedők, papok, tanítók, tanárok, munkások és tisztviselők.
Ezek együtt mind magyarok voltak.
Ennyi volt közöttük a párt és az osztály. Legalábbis én így látom ezt.
Különböző foglalkozásokat űző magyarok voltunk, s bár apró érdekeink vékony ágacskái néha keresztezték is egymást, a vezérágak közös irányba nőttek, s ez az irány magyarságunk iránya volt. Igaz, hogy mind szegények voltunk, s a szegénység közelebb hozza egymáshoz az embereket. De talán szeret bennünket egy kicsit az Isten, s ezentúl sem fulladunk bele a tejfölbe.
A bacilusok pedig csak a kövéreket szeretik.
Ezeknek az egységet megrontó betegségeknek a leküzdésében jut az írókra elsőrendű feladat.
Ha külön utakon indulnak emberek közös kincset keresni, kiáltókat kell vigyenek magukkal, kik a sűrűségen át egymásnak kiáltják az eredményt, a felfedezett titkot, s ha kell, a veszedelmet.
De aki egyszer kiáltónak szegődött, jól nézze meg, hogy mit tart a kezében, s a sárga agyagot aranynak ne kiáltsa.
És most, hogy idáig eljutottam, már felelhetek őszintén és becsületesen:
EGYSÉGES A MAGYARSÁG AKKOR, HA MINDEN MAGYAR EMBEREBBÉ LENNI IGYEKSZIK, HOGY EZÁLTAL MAGYARABBÁ VÁLJON.
OTTHONÁN KERESZTÜL SZOLGÁLJA HAZÁJÁT, S MINDEN AKADÁLYON KERESZTÜL IGAZ JÓ SZÁNDÉKKAL TÖREKSZIK A KÖZÖS CÉL FELÉ.
ÉS A CÉL UGYEBÁR EGYSZERŰ: HOGY BÉKESSÉGBEN, S IGAZSÁGBAN ÉLJÜNK MINDNYÁJAN EGY FEDÉL ALATT.
S KIKET EGYFORMÁN VER A ZIVATAR, EGYFORMÁN SÜSSÖN AZOKRA A NAP IS.














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése