Várjátok a TURUL érkezését!

Várjátok a TURUL érkezését!

Gondolataim, üzenettel kiegészítve.

 

2011. április 19.



A tegnapi alkotmányozó gyűlés döntés meghozatala után igencsak elgondolkodtam,- hogy vajon hol tart most a magyarság?
Ott belül mélyen a szívemben érzem, hogy elindult egy nagymértékű változás, aminek hozadékát talán még nem is látjuk, de nem sokára szárba szökken mindaz amiért eddig kiálltunk, amit eddig tettünk és megalkottunk, nem volt hiába való.

Sokan jelezték vissza nekem, hogy tegnap még egy átlagos napnál is kevesebb gyűltek össze a Kossuth-téren.

Hiszem, hogy minden ember megtette a tőle telhetőt, de a tegnapi nap tükrében azt hiszem sokunk nem lát tisztán.
Mi célja van Istennek a magyar a Nemzettel, és mit tehetnénk még a magyarság újjászületésért?

Ehhez hasonló kérdések azt hiszem sokunk lelkében felmerülnek.
Nagyon elgondolkodtam azon is, - hogy akkor a tegnapi nap mit is hozott a számunkra?
És arra következtetésre jutottam, hogy tegnapi nap a Nemzet mindenképpen egy határkőhöz érkezett,- színt vallott.
Nézhetjük ezt fehéren-feketén,- most idáig jutottunk, ezt éljük, emésszük.

De csak nem hagyott nyugodni a dolog már estére kelve, és eldöntöttem, hogy befelé fordulok és megpróbálok választ kapni a kérdéseimre.

A következő sorokat azért osztom meg Önökkel, hátha olyan dolgot is meglátnak benne, amit én nem látok meg. Kérem ne számítsanak nagy szavakra, megoldásokra, vagy akár konkrét tanácsokra.

Egyszerű, de valóságot tükröző mondatok hangzottak el a Felsőbb Énem által, kérem mindenki a saját szűrőjén keresztül engedje át őket, és annyit fogadjon be belőle amennyit érdemesnek tart.
   Sokáig kérleltem az Égieket, hogy mondjanak már valamit, hiszen egyre több ember az, aki eddig mélyen hit, és tette a dolgát,- de mostanra már meggyengült, hitben, akaratban, szándékban. - Mi végre van ez, és vajon hová vezet?
A válasz a következő volt:

 

- A mai nap (2011. április 18.) lezárult egy szakasz a magyarság életében.

Most már sokkal tisztábban látjátok, mikor kire, s miben számíthattok.

Lelketek háborog, szívetekben keserűség lakozik, nem értitek miért „sújtja” Isten a Magyar Nemzetet.

Magyarország szabadulásának órája a közelben van, ezt többször elmondtuk már nektek. De, hogy mindez megvalósuljon, ahhoz még sok mindent kell megtennetek.

 

A nemzeti öntudat még nem él erősen az emberekben, saját személyes dolgaikat sokan fontosabbnak tartják a Nemzet sorsánál.

Az Ország most elindult egy olyan úton, ahol az elnyomás még nagyobb méreteket ölt.

Sokan kiállnak az igazságért, a Hazáért, ősi hittel töltekezve próbálnak előrébb jutni, és eredményeket elérni,- de ez még mindig kevés. 

 

Az a maroknyi MAG, ki tisztán látja az Országban kialakult helyzetet, még nem képes önmaga által változást előhívni.
A HIT megtartó ereje által tudtok nagyobb erőre szert tenni, és ezáltal egy olyan dolgot előhívni MAGatokból, amelyet most még nem láthattok.

Nem láthatjátok tisztán a részleteket, Isten a Tervét nem fedheti fel előttetek.

Várjátok a TURUL érkezését!

Eddig tartott az üzenet.

Kedves Olvasók, lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem a fenti üzenet mindenképpen reményt ad. Mert ha Istennek terve van velünk, akkor nem veszhet el a Nemzet, nem válhat csőcselék martalékává (elnézést a kifejezésért).
Én szívemben továbbra is hittel táplálom a következő sorokat, s ezzel köszönöm meg, hogy időt szántak írásomra.
Áldás és Fény kísérje útjukat! Szeretettel: Feketéné Lendvai Katalin

” Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.”